2010. április 2., péntek

Segítség az óvodai beszoktatáshoz

Mire jó egy könyv? Kikapcsol, pihentet, megnyugtat, más síkra terel, elgondolkodtat, tanít, tanácsol, felvidít, elszomorít, megdöbbent... és segít az óvodai beszoktatásban. Ha a gyerek oviba készül, a szülő tele van izgalommal, aggodalommal. Neki is, és a gyereknek is nagy segítség, ha kedves ovis történeteket olvasnak együtt.

Kedvenceim:

Janikovszky Éva - Már óvodás vagyok

"Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni."Mert így van ez, hogy az ember örül is meg nem is. Akkor is így van, ha az ember történetesen még kicsi. Hiszen nagyszerű dolog az - rang és tisztesség! -, hogy valaki már óvodás! Viszont mégiscsak: nincs ott Anyu, csak az óvó néni, idegen a hely, idegenek a gyerekek, és nem lehet hazaszaladni. Hát így kezdődik. De szerencsére felülkerekedik a kiscsoportosban is az "óvodásöntudat" - és ezzel elkezdődik az óvodai élet, a maga mindennapi kis történéseivel, örömeivel és szorongásaival.Janikovszky Éva vidám, okos, nagy gyermekismeretre valló könyvét - amely számos külföldi kiadást is megért - Réber László derűs, színes illusztrációi egészítik ki.



Szepes Mária - Pöttyös Panni az óvodában

Panni nem érti, vajon miért éppen Péterkét nevezi ki az óvó néni tisztaságfelelősnek. Hiszen Péterke folyton maszatos, sokat verekszik, lekváros kenyeret dug a zsebébe, és egyszer még az egyik szemöldökét is levágta. Talán az óvodában még egy ilyen vadóc kisfiú is megváltozhat?



Bartos Erika - Anna és Peti - irány az óvoda!

A szépen illusztrált mesekönyvben tizenhárom bájos, valós mesét olvashatnak a gyerekek. Olyan meséket, amik velük is megtörténhetnek. Például: oltást kapnak, bábszínházba mennek, kirándulnak, vagy felköszöntik Anyát, Anyák napján.

Na és arról, hogyan telik Anna első napja az óvodában.

2010. március 31., szerda

Az óvónénik vajon hogy gondolják?

Érdekes lehet az óvodai férőhelyhiány egy óvónő szemszögéből nézve. Vajon ők érzik ezt a problémát? Mennyire lehet megterhelő nekik az, hogy az önkormányzati ovikban minden egyes csoportban maximális a létszám?
Van lehetőségük elmenni szabadságra, amikor szeretnének? El tudnak menni betegszabadságra, ha betegek? (Én az ellenkezőjét tapasztalom. Sajnos a magánóvodában is rendszeresen arra kényszerül az óvónéni, hogy még betegen is menjen be, mert nincs, aki helyettesítse.)
A szülőktől - a fel nem vett gyerekek szüleitől - ők kapnak közvetlenül valamilyen visszajelzést?
Egy óvónő ezekre a kérdésekre biztos választ tudna adni...