Igen, sajnos Dunakeszin már itt IS kell protekció. Ugyanis ha van ismerős az adott önkormányzati óvodában, családtag, valaki közeli hozzátartozó, vagy akár az önkormányzatnál, akinek van befolyása az ovis kérdésekben, akkor meg lehet nyugodni, benn van a gyerek az oviban. Akkor is, ha csak 3 éves, és akkor is, ha anyuka otthon van a kistesóval. Kell a hátszél, na! Anélkül viszont nem megy...
Ja, és még egy lehetőség: akkor is bekerülhet a gyerek önkormányzati oviba, ha meg tudja oldani a szülő, hogy bejelentkezik egy másik lakcímre, ami olyan ovihoz tartozik, ahova még el tudja hordani a gyereket, és van férőhely. Sokan járnak így Pestre oviba. Mert még ott is sokkal több a férőhely, mint itt, Dunakeszin.
2010. március 27., szombat
2010. március 24., szerda
Magánovi vs. önkormányzati ovi
Ennek a kérdésnek a boncolgatása ott bír gyakorlati jelentőséggel, ahol a szabad óvodaválasztásra tényleg van lehetősége a szülőnek. Nyilván az egyik legfontosabb szempont az anyagi. De most nem anyagi oldalról megközelítve nézzük meg a különbségeket egy magánovi, vagy alapítványi ovi, és egy önkormányzati óvoda között.
A gyerek fejlődése szempontjából óvodás korban a legfontosabb a szabad játék. Ugyanakkor az utóbbi években a szülők is kezdenek egyre inkább elvárásokat támasztani az óvodákkal szemben. Például, ha van lehetőség nyelvtanulásra, akkor a szülő örül ennek. Pedig a nyelvi foglalkozás is a szabad játéktól veszi el az időt. Meg lehet idealizálni ezt a kérdést azzal, hogy óvodás korban ez még játékos formában, mondókákkal, kis dalokkal történik. De mi van akkor, ha a gyerek éppen olyankor merül bele egy vár építésbe vagy babázásba, amikor itt az ideje a foglalkozás kezdetének? Az sem árt a gyereknek, szülői szemszögből, ha néptáncot is tanul, vagy korcsolyázik, vagy úszni jár, balettozik, esetleg valamilyen küzdősporttal kezd ismerkedni, focizik, és még sok érdekes dolgot lehet felvenni a palettára. Ezek mind a szabad játéktól veszik el az időt, ami a legjobban fejlesztené őket. Talán jobban, mint egy angol, vagy a többi.
Ezeknek a foglalkozásoknak a többségére egy magánóvodában van lehetőség, egy-kettő benne is foglaltatik a havi tarifában. A többire meg általában beíratja a szülő, mert x vagy y is eljár. Nagyon könnyű elcsábulni. Önkormányzati ovikban ezekért a foglalkozásokért pluszban kell fizetni, ráadásul többnyire délután, az ovi után vannak. Persze van néhány önkormányzati ovi, ahol ingyen elviszik őket úszni, vagy korcsolyázni, vagy bármi másra, és ez óvodaidőben történik, de ez elég ritka.
A szülőnek azt kell mérlegelni, hogy mennyi időt hagyjon a gyereknek a szabad játékra, és a minimálisra szűkíteni a foglalkozások számát. Nehéz ellenállni a kísértésnek, mert mindenre igaz, hogy minél kisebb korban kezdik el, annál könnyebben megtanulják, annál ügyesebbek lesznek benne.
Magánoviknál még nagyobb a kísértés, mert a szülők bizonyos fokig joggal várják el, hogy a pénzükért kapjanak is valamit, lehetőleg minél többet. A lényeg, hogy a gyerek érdekeit kell szem előtt tartani, hagyni minél több időt a szabad játékra, és ha valamit nem szeret, nem ügyes benne, akkor inkább ne erőltessük.
A gyerek fejlődése szempontjából óvodás korban a legfontosabb a szabad játék. Ugyanakkor az utóbbi években a szülők is kezdenek egyre inkább elvárásokat támasztani az óvodákkal szemben. Például, ha van lehetőség nyelvtanulásra, akkor a szülő örül ennek. Pedig a nyelvi foglalkozás is a szabad játéktól veszi el az időt. Meg lehet idealizálni ezt a kérdést azzal, hogy óvodás korban ez még játékos formában, mondókákkal, kis dalokkal történik. De mi van akkor, ha a gyerek éppen olyankor merül bele egy vár építésbe vagy babázásba, amikor itt az ideje a foglalkozás kezdetének? Az sem árt a gyereknek, szülői szemszögből, ha néptáncot is tanul, vagy korcsolyázik, vagy úszni jár, balettozik, esetleg valamilyen küzdősporttal kezd ismerkedni, focizik, és még sok érdekes dolgot lehet felvenni a palettára. Ezek mind a szabad játéktól veszik el az időt, ami a legjobban fejlesztené őket. Talán jobban, mint egy angol, vagy a többi.
Ezeknek a foglalkozásoknak a többségére egy magánóvodában van lehetőség, egy-kettő benne is foglaltatik a havi tarifában. A többire meg általában beíratja a szülő, mert x vagy y is eljár. Nagyon könnyű elcsábulni. Önkormányzati ovikban ezekért a foglalkozásokért pluszban kell fizetni, ráadásul többnyire délután, az ovi után vannak. Persze van néhány önkormányzati ovi, ahol ingyen elviszik őket úszni, vagy korcsolyázni, vagy bármi másra, és ez óvodaidőben történik, de ez elég ritka.
A szülőnek azt kell mérlegelni, hogy mennyi időt hagyjon a gyereknek a szabad játékra, és a minimálisra szűkíteni a foglalkozások számát. Nehéz ellenállni a kísértésnek, mert mindenre igaz, hogy minél kisebb korban kezdik el, annál könnyebben megtanulják, annál ügyesebbek lesznek benne.
Magánoviknál még nagyobb a kísértés, mert a szülők bizonyos fokig joggal várják el, hogy a pénzükért kapjanak is valamit, lehetőleg minél többet. A lényeg, hogy a gyerek érdekeit kell szem előtt tartani, hagyni minél több időt a szabad játékra, és ha valamit nem szeret, nem ügyes benne, akkor inkább ne erőltessük.
2010. március 22., hétfő
Milyen tényekkel kell szembenézni a fiatal családoknak, akik óvodába szeretnék beíratni a gyereküket Dunakeszin?
Általános férőhelyhiány
Dunakeszi Budapesttől 15 km-re terül el, lakóinak száma 36 ezer. Ez a lélekszám az utóbbi években ugrásszerűen nőtt meg, és továbbra is folyamatosan növekszik. Egyre többen költöznek ide a fővárosból, nyugodtabb helyre, tisztább levegőre vágyva, mégis közel a munkahelyhez. A vidékről érkezők száma is egyre nő, a munkahelyük miatt a főváros közelében letelepedni vágyók is szívesen választják ezt a csendes, barátságos kisvárost lakóhelyül.
Az ide költözők többségét fiatal párok, házaspáros adják, amiből következik, hogy a gyerekek száma is ugrásszerűen nő. A város terjeszkedik minden irányban, folyamatosan épülnek a szép, új lakóparkok. Az ember joggal várhatná el, hogy a gyerekeinek is biztosítva legyen a majdani óvodai férőhely. Ez azonban korántsem így van. Sajnálatos tény, hogy az óvodák építése, illetve óvodai férőhelyek biztosítása már meglévő, esetleg használaton kívüli épületek átépítésével nem követi az egyre emelkedő igényeket. Annak ellenére, hogy évről évre több száz új otthon kerül átadásra, önkormányzati óvodák egyáltalán nem épülnek. Pedig az új lakóparkokba beköltözők nagy része nyilvánvalóan nem a nyugdíjas korosztály tagja.
Ma az itt élő fiatal családok egyik legnagyobb problémája, hogy melyik óvodába írassa be a gyerekét, és ezt a legkevésbé sem a bőség zavara okozza. Igen, a kormány kommunikációja szerint az országban több az óvodai férőhely, mint az óvodás korú gyerek. De a szülőt cseppet sem vigasztalja, ha az a férőhely több száz km-re van a lakóhelyétől. Mert mi alapján feltételezik a kormány, az önkormányzatok, hogy mindenkinek van autója, és könnyedén el tudja hordani a gyerekét messzebbi óvodába is? A kiindulópont az, hogy az óvodáknak olyan távolságban kellene épülnie a lakóhelytől, pláne egy ilyen kisvárosban, ami könnyedén megközelíthető gyalog, vagy kerékpárral, esetleg tömegközlekedéssel.
Dunakeszi Budapesttől 15 km-re terül el, lakóinak száma 36 ezer. Ez a lélekszám az utóbbi években ugrásszerűen nőtt meg, és továbbra is folyamatosan növekszik. Egyre többen költöznek ide a fővárosból, nyugodtabb helyre, tisztább levegőre vágyva, mégis közel a munkahelyhez. A vidékről érkezők száma is egyre nő, a munkahelyük miatt a főváros közelében letelepedni vágyók is szívesen választják ezt a csendes, barátságos kisvárost lakóhelyül.
Az ide költözők többségét fiatal párok, házaspáros adják, amiből következik, hogy a gyerekek száma is ugrásszerűen nő. A város terjeszkedik minden irányban, folyamatosan épülnek a szép, új lakóparkok. Az ember joggal várhatná el, hogy a gyerekeinek is biztosítva legyen a majdani óvodai férőhely. Ez azonban korántsem így van. Sajnálatos tény, hogy az óvodák építése, illetve óvodai férőhelyek biztosítása már meglévő, esetleg használaton kívüli épületek átépítésével nem követi az egyre emelkedő igényeket. Annak ellenére, hogy évről évre több száz új otthon kerül átadásra, önkormányzati óvodák egyáltalán nem épülnek. Pedig az új lakóparkokba beköltözők nagy része nyilvánvalóan nem a nyugdíjas korosztály tagja.
Ma az itt élő fiatal családok egyik legnagyobb problémája, hogy melyik óvodába írassa be a gyerekét, és ezt a legkevésbé sem a bőség zavara okozza. Igen, a kormány kommunikációja szerint az országban több az óvodai férőhely, mint az óvodás korú gyerek. De a szülőt cseppet sem vigasztalja, ha az a férőhely több száz km-re van a lakóhelyétől. Mert mi alapján feltételezik a kormány, az önkormányzatok, hogy mindenkinek van autója, és könnyedén el tudja hordani a gyerekét messzebbi óvodába is? A kiindulópont az, hogy az óvodáknak olyan távolságban kellene épülnie a lakóhelytől, pláne egy ilyen kisvárosban, ami könnyedén megközelíthető gyalog, vagy kerékpárral, esetleg tömegközlekedéssel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
