Milyen tényekkel kell szembenézni a fiatal családoknak, akik óvodába szeretnék beíratni a gyereküket Dunakeszin?

Általános férőhelyhiány

Dunakeszi Budapesttől 15 km-re terül el, lakóinak száma 36 ezer. Ez a lélekszám az utóbbi években ugrásszerűen nőtt meg, és továbbra is folyamatosan növekszik. Egyre többen költöznek ide a fővárosból, nyugodtabb helyre, tisztább levegőre vágyva, mégis közel a munkahelyhez. A vidékről érkezők száma is egyre nő, a munkahelyük miatt a főváros közelében letelepedni vágyók is szívesen választják ezt a csendes, barátságos kisvárost lakóhelyül.
Az ide költözők többségét fiatal párok, házaspáros adják, amiből következik, hogy a gyerekek száma is ugrásszerűen nő. A város terjeszkedik minden irányban, folyamatosan épülnek a szép, új lakóparkok. Az ember joggal várhatná el, hogy a gyerekeinek is biztosítva legyen a majdani óvodai férőhely. Ez azonban korántsem így van. Sajnálatos tény, hogy az óvodák építése, illetve óvodai férőhelyek biztosítása már meglévő, esetleg használaton kívüli épületek átépítésével nem követi az egyre emelkedő igényeket. Annak ellenére, hogy évről évre több száz új otthon kerül átadásra, önkormányzati óvodák egyáltalán nem épülnek. Pedig az új lakóparkokba beköltözők nagy része nyilvánvalóan nem a nyugdíjas korosztály tagja.
Ma az itt élő fiatal családok egyik legnagyobb problémája, hogy melyik óvodába írassa be a gyerekét, és ezt a legkevésbé sem a bőség zavara okozza. Igen, a kormány kommunikációja szerint az országban több az óvodai férőhely, mint az óvodás korú gyerek. De a szülőt cseppet sem vigasztalja, ha az a férőhely több száz km-re van a lakóhelyétől. Mert mi alapján feltételezik a kormány, az önkormányzatok, hogy mindenkinek van autója, és könnyedén el tudja hordani a gyerekét messzebbi óvodába is? A kiindulópont az, hogy az óvodáknak olyan távolságban kellene épülnie a lakóhelytől, pláne egy ilyen kisvárosban, ami könnyedén megközelíthető gyalog, vagy kerékpárral, esetleg tömegközlekedéssel.